A BLOGOMRÓL ÉS A VERS, ZENE SZERETETEMRŐL

Mindig is nagy zenerajongó voltam. És mindig is megakartam osztani a véleményem a zenékről.

Íme 3 vers a "kedvenceim" közül.

Aranyosi Ervin: Az élet értelme

Zöld erdőn vezetett keresztül az utad,
nem nézted a világ mennyi csodát mutat.
Nem álltál meg látni, csak úgy átsiettél,
hidd el, sok élménnyel szegényebbé lettél!

Körülötted zajlott a nagybetűs ÉLET,
ott hol nincs gyanakvás, ott hol nincs ítélet,
csak gombák, virágok, szép levelek nőnek,
élő szemtanúi a múló időnek.

Te csak átrohantál, s nem bírtál megállni,
nem tudtál a csoda részesévé válni.
Nem lelted örömöd lomb közötti fényben,
nem találtál társra sok tündéri lényben.

A hétköznapokban az utad így járod,
nem látsz és nem hallasz, tán nincs is barátod.
Egy, csak egy a fontos, célba akarsz érni,
mert csak az a siker, úgy fognak lemérni.

Ha végig gondolod, születés a kezdet,
a végállomásra sorsod figyelmeztet.
Ha így végigrohansz, s ha célod a halál,
lelked életedben mi örömöt talál?

Hát én csak azt mondom, lassítanod kéne,
amíg nem vagy öreg apó, avagy néne,
jó lenne utadon gyakran körülnézni,
s hagyni a lét által, lelked megigézni!

Mert tudd meg, az élet, nem egy nagy feladat,
hanem egy csodás út, hol sok öröm fakad.
Hogyha odafigyelsz, s nyílt szívvel csodálod,
az élet értelmét biztos megtalálod!

Berzsenyi Dániel: Tavasz

A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
S illatot isznak.

Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;
Számtalan létek lekötött csirái
S magvai kelnek.

Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtnek utána.

Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tüzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, olly szép,
S mint mi, mulandó!

Csokonai Vitéz Mihály : A tavasz

S az elérkezett tavasznak
Örömére minden örvend;
Csak az egy Vitéz nem örvend.

Enyelegnek a juhnyájak,
Tehenek, lovak futosnak,
Danol a pacsirta s a pinty;
Az egész berek homályja
Zeneg édes énekekkel:
Egyedűl csak én kesergek.

Ihon, a kinyílt mezőkben,
Ligetekbe, rétbe, kerten
Hiacintok illatoznak,
Tulipánok ékesednek,
Mosolyognak a virágok:
De mi kedven a tavaszban,
Ha az ő viráginál szebb
Lili nem virít ölemben?